Iskolatörténet

Az Isteni Megváltó Leányai Szerzeteskongregáció első főnöknője Steinmayr Stanislaa anya 1920-ban határozza el, hogy Budapesten leánygimnáziumot létesít. A megvalósítás utódára, Maurer Bonaventura anyára szállt. Budapesten a kongregációnak nem volt épülete,ezért a Váli utca és Fehérvári út sarkán levő Székesfővárosi Polgári és Elemi Iskola egyik emeletét kérték kölcsön négy évre.

Csernoch János esztergomi érsek hercegprímás jóváhagyta a Szervezeti Szabályzatot, s megadta a jogot az I. gimnáziumi osztály elindítására. Haller József kultuszminiszter 1920. augusztus 1-jén engedélyezte az intézet megnyitását és évről évre való felfejlesztését. 1920 szeptemberében 37 nyilvános és két magántanulóval indult az Isteni Megváltó Leányai budapesti Szent Margit Leánygimnáziuma. A gimnázium vezetésére Simon Károly érseki főgimnáziumi igazgatóhelyettest, világi tanárt kérte fel a rend. A gimnáziumban kezdettől fogva tanítottak világi tanárok, akik keresztény nevelésben részesítették az idejáró tanulókat.

A megalapított leánygimnáziumot Árpádházi Szent Margitról nevezték el, mert a rend benne látta az akkori idők, a háború, az összeomlás, az első kommunista diktatúra, a trianoni béke után a magyarság felemelkedésére ösztönző példaképet. Az ő példája nyomán és az ő erényeinek követésében akarták nevelni a fiatal leánynemzedéket.

„Mi Szent Margit mély vallásosságát, szerénységét, önzetlenségét, nemzetnevelő szellemét akarjuk átültetni a fogékony női lelkekbe, nevelve és oktatva őket minden szépre, nemesre, lelket emelőre. Mi Szent Margithoz hasonlóan gárdát akarunk nevelni, mely nemes érzéseivel javítsa, emelje a sárba tiport és – sajnos erkölcsi süllyedésben szenvedő magyar lelkeket.” - olvasható az évkönyvben.

Gombos M. Gabriella házfőnöknő pedig a soproni általános főnöknő hivatalos helyetteseként végezte a szervezést. Segítőik: elsősorban Dr. Bitter Illés, a ciszterci gimnázium igazgatója és a ciszterci szerzetestanár atyák, akik abban az időben még nem építették meg a mai gimnáziumi épületüket, így szintén a Váli utcai épületben kaptak helyet.

Az 1922-23. iskolaévben már 3 osztállyal, 110 tanulóval indult tanítás. A kezdettől itt tanító Cser M. Margit nővért elöljárói az érsekújvári Szent Katalin Intézet főnöknőjévé nevezték ki. Ebben tanévben kezdett itt tanítani Szabó M. Erika nővér, az intézet későbbi igazgatója; a diákok által szeretett Erika nővér. A tanítás szerzetesi szellemisége elmélyült, és részben egyéni útra tért, ettől az évtől a művészettörténet és a zene tanítására nagy hangsúlyt fektettek.

A Kongregáció az 1924-25. tanévre megszerezte a Nagyboldogasszony út 12. sz. alatti villát (ma Ménesi út) a gimnáziumban tanító nővérek lakásául. A 1925. február 3-i Szent Margit ünnepélyen Csernoch János bíboros érsek személyes jelenlétével tüntette ki az Intézetet. A rend szociális gondoskodása megmutatkozik abban, hogy 186 tanuló közül 52 szegény gyermeket részesített jelentős segítségben.

Az 1926-27. iskolai évben megnyílt a leányinternátus a Ménesi út 8. sz. alatt. Az 1927-28-as tanév végén volt az első érettségi vizsga. A végzősöket e szavakkal bocsátották útjukra: „Erre a Margit-lángra vigyázzatok! Nincs hozzá jogotok, hogy elhomályosítsátok, avagy elkoptassátok. Ez a láng bennetek a szent és magyar leányok magasságába vágyik, engedjétek útjára bennetek ezt a lángot. Úgy amint akkor, mikor kicsinyek voltatok a nyolc év nagysága előtt. Mert most is kicsinyek vagytok az élet rengetege előtt. Azért fogjuk meg újra kezeteket. És még egyszer megáldunk titeket, sokat imádkozunk értetek és mindig várunk, haza várunk benneteket jövőtökkel együtt.” A Kongregáció 1928. március 6-án tartott vezetői tanácsülésén az általános főnöknő előterjeszti, hogy a nővérek közel nyolc év óta járnak át a Váli utcába tanítani, először a pesti Horánszky utcai kollégiumból, majd az időközben megvásárolt Ménesi úti villából, ami nehézzé teszi a közösségi életet. 1929 elején sikerült megállapodni a Kongregációnak egy amsterdami céggel 900 000 holland forint kölcsönt felvételéről – a kongregációt alapító győri püspök hozzájárult a kölcsön felvételéhez. A kölcsönt 25 éven át, évenként 120-140 000 pengővel törlesztették a nővérek.

Az 1928—29. tanévben jelentős számú tanulóval külföldi tanulmányútra indulnak az intézet nővérei. A közel két hetes utazással bejárták Svájcot és Felső-Olaszországot. Ezzel az intézet vezetősége új szint adott az ismeretszerzés és a szélesebb látókör kialakítására a diákoknak.

Az 1930. évben a tanulók száma már 313-ra emelkedett, s a kölcsönépületben a túlzsúfoltság már-már elviselhetetlen volt. Sok nehézség után Gombos M. Gabriella főnöknő fáradságot nem ismerő buzgólkodásával sikerült megszerezni a Szent Imre herceg útja 5-7 sz.

(ma Villányi út) alatti ingatlant. A Kongregáció anyagi erejét felülmúló áldozatkészséggel megindította az építkezést.

A tervező dr. Fábián Gáspár műépítész, a statikai számításokat Baczó Andor okl.

mérnök végezte. 1930. március 19-én megtörtént az első kapavágás. Az 1931-32. évben a nővérek napról napra bejárták a készülő új épületet. Az építés lelke Gombos M. Gabriella főnöknő volt, aki művészi ízléssel, gondos körültekintéssel mindenre gondolt, javított, ellenőrzött.

 „Itt egy őszinte vallomással tartozom. Az épületet nem csak a tervező építész alkotja.

Fontos az, hogy legyen a megrendelőben is kedv, tudás és akarat, hogy tudja, mit akar, és milyet akar. Vagyis hogy tudja irányítani a tervezőt. Itt egy tipikus esettel állunk szemben. A Szent Margit Gimnázium zseniális főnökasszonya, Gombos M. Gabriella, nemcsak okos, művelt, hanem szuggesztív erejű alkotóművész is volt oly értelemben, hogy amit akart, azt értésére tudta adni a tervezőnek. Soha nem sikerült volna úgy megtervezni, úgy kivitelezni a hatalmas épületet, ahogy sikerült, Gabriella főnöknő együttműködésével. Az ő szuggesztív erejét ma is érzem és iparkodtam mindenben követni… Jelszava volt: mindenben a legszebbet és a legmodernebbet, de a stílus mindenek feletti szeretetével. Így építettem neobarokk stílusban a hatalmas épületkomplexumot.” – emlékezett vissza Fábián Gáspár.

Az intézet neobarokk stílusú háromemeletes épületét 1932 októberében adta át rendeltetésének a fenntartó rend főnöksége. Az épület a művészi szempontokat sikeresen egyesítette a higiénia és modern pedagógia követelményeivel. A leánygimnázium 10 termet, a líceum és német gimnázium 11 tantermet, a népiskola 2 tantermet kapott. Korszerű szertárak, fedett uszoda (364 m2), gyakorló konyha, könyvtár egészítette ki. A diákok által használt kert és a sportpályák területe 2500 m2 volt.

1932-33-as évet az új épületben – az építkezés miatt kissé késve – október 3-án kezdték meg. Az idegen nyelvek alaposabb tanítására Modernnyelvi Középfokú Leányiskola nyílt: a latint felváltotta a német nyelv oktatása, és a 10-14 éves tanulók módosított polgári iskolai tanterv szerint tanultak. A reál- és gyakorlati tantárgyakat német nyelven tanították a diákoknak. A második modern nyelvként a franciát vagy az angolt választhatták a leányok.

A szülői társadalom kérésére megnyílt a Tanítóképző első osztálya, s az új intézetbe költözött az elemi iskola is. Eddig az intézethez tartozó elemi iskola az úgynevezett Mókusházban működött a Ménesi út 12. szám alatt. Gombos Gabriella főnöknő nevezte így az épületet és a kis elemistákat mindig csak „mókuskáimnak” szólította. Ez lett a később a Tanítóképző gyakorló iskolája.

Az 1933-34-es tanévben a valláserkölcsi nevelés elmélyítésére a felső osztályok tanulói között megalakult a Mária Kongregáció és a Ráskai Lea önképzőkör. Arányaiban is figyelemre méltóan bővült a növendékek szociális munkája; karácsonykor 300 szegény gyermeket segélyeztek.

Az 1934-35-ös iskolaév az intézet életében nagy változást hozott. Simon Károly, aki 15 éven át volt igazgatója az intézetnek, a Vallási és Közoktatási Minisztertől meghívást kapott a Közoktatásügyi Tanácsba. Az iskola vezetését Szabó M. Erika nővér vette át. Az elmélyülő csendes munka eredményeként egymás után születtek meg az értékes értekezések az évkönyvekben a tanárok tollából, gyors ütemben fejlődtek a szertárak, benépesült a könyvtár. Ebben az évben kezdtek a diákok levelezni finn, francia, lengyel és német tanulókkal.

1934. december 14-én Hóman Bálint kultuszminiszter kíséretével meglátogatta az intézetet Schuschnigg osztrák kancellár és Darányi Kálmán földművelésügyi miniszter.

Meghatottan köszönte meg a növendékek üdvözlő szavait: „Még sohasem sajnáltam úgy, hogy nem tudok magyarul, mint éppen ma, mert sajnos, nem tudtam a maguk előzékenységét azzal viszonozni, hogy magyarul köszönjem meg kedvességüket, miután olyan szépen üdvözöltek engem anyanyelvemen.” Két nappal később, december 16-án Serédi Jusztinián dr.

hercegprímás áldotta meg ünnepélyesen az intézetet. A szülők számára ekkor rendeztek először lelkigyakorlatot dr. Marczell Mihály egyetemi tanár vezetésével.

Az 1935-36-os tanévben a kéthetes olaszországi tanulmányútra előzetesen vetítettképes előadássorozaton készültek fel a diákok. Az alsóosztályos tanulók 10 napos szabadlevegős tanításon vehettek részt a Kongregáció újszászi nyaralójában. Új tanárként érkezett a tehetséges Galavits M. Geraldine nővér, aki később nagy hatást gyakorolt az ifjúságra. Elkészült a szép teraszos kert, kiépültek a sportpályák és a korinthoszi oszlopsoron nyugvó szabadlevegős iskola.

Az 1936-37-es tanévben a Tanítóképző Intézet 5 évfolyamossá fejlődött, így az első képesítő oklevelet ebben az évben kapták az itt végző tanítónők.

Az 1937-38-as év legkimagaslóbb eseménye az Eucharisztikus Kongresszus volt. 23 olasz püspököt láttak vendégül 23 tanteremben. (A szülők és a gyermekek kényelmes bútorokkal rendezték be a tantermeket lakószobának.) Közvetlenül az Eucharisztikus Kongresszus után indult el 100 tanuló a kéthetes franciaországi tanulmányútra.

Az 1938-39-es iskolaévben Maurer M. Bonaventura általános főnöknő 18 évi munka után megvált a hivatalától. Örökségébe Berghofer M. Berchmana Anya lépett. Ennek az évnek oktatási reformja az iskola szervezeti felépítésében is változásokat hozott. A latint tanító Szent Margit Leánygimnázium mellett az intézetben addig működött a Modernnyelvi Középfokú Leányiskola (10-14 évesek számára). Ezt a Tanítóképzővel összevonva alakult meg a latinmentes nyolc osztályos középiskola; a Szent Margit Nőnevelő Intézet.

Az 1939-40-es iskolaévben gyászolták az iskolalapító rendfőnöknő Steinmayer M.

Stanislaa anya elhunytát is. A tanulók a Dunántúlon tettek tanulmányi kirándulást. Nagy esemény volt a visszacsatolt Felvidékre való bevonulás november 4-én, zászlóavatással ünnepelte az iskola. Az 1940-41-es iskolaévben Erdély visszacsatolásával még jobban áthatotta az iskola közösségét a segíteni akarás. Júniusban befejezte működését a gimnázium mellett fennálló Tanítóképző.

Boldog Margitot 1943-ban a Szentatya szentté avatja. Egy hónapig körüljárt a diákok között az iskola birtokában levő Szent Margit ereklyéje (az elhurcolás közben nyoma veszett) és minden nap más osztály fogadta be és köszöntötte.

Az 1943-44-es iskolaévet a közelgő bombatámadások miatt már március 31-én berekesztették a nővérek. Amíg folyt a tanítás, a front közeledtével az ellátó személyzet nem tudta elvégezni a munkát, így a tanulók maguk takarították a tantermeket osztályfőnökeik irányításával.

1944. április 3-án az épület elé és mögé 3 bomba hullott…(Egy fel nem robbant bombát 2010 nyarán találtak meg az intézet volt kertjében!) Több, mint 1700 ablak kitört, a csatorna, a gázvezeték, s a falak megrongálódtak. Az intézetünkben tartózkodó 150 növendék tanáraival együtt imádkozva az alagsorban élte túl a bombatámadást. Senki sem sérült meg… Április végén a főváros 200 személyes szükségkórházat rendezett be az épületben.

Az 1944-45-ös tanév a gimnázium fennállásának 25. esztendeje volt. Az épület magán viselte az 1944. évi április 3-i bombatámadás okozta sérüléseket. Tanításról szó sem lehetett, mivel az 505. sz. hadikórház foglalta le az épületet. (Az Intézetben 800-1000 sebesült katonát ápoltak.) A növendékek mégis nagy számban jelentkeztek: a gimnáziumba és a líceumba 941 tanulót írtak be. A Szent Erzsébet Intézet 5 tanteremmel, a Szent Imre Gimnázium 1 tanteremmel sietett segíteni szorult helyzetükben. Ezt egészítette ki az internátus ebédlője, amit tanításra rendeztek be. Az internátusi alsó osztályokat a Klotild-ligeti nyaralóban helyezték el. A légitámadások miatt a valódi tanévnyitás későbbre maradt. A Veni Sancte-n csak a tanári kar vett részt a kápolnában. A vidéken élők körlevelet kaptak tanulmányi feladataikról, s az elvégzett munkáról osztályfőnökeiknek írásban számoltak be.

1944-ben október 3-án indulhatott csak meg a tanítás; de a beiratkozottak harmada jelent csak meg. Később Erdélyből, s az országból mindenünnen menekülők közül, akik idesodródtak, be-bejártak, mígnem tovább folytatták a menekülésüket. A légitámadások miatt október 14-én hivatalosan is bezárták a nővérek az iskolát. Budapesten maradt tanítványaik egy része egész december 23-ig szorgalmasan felkereste tanárait, akik tanították őket. A Klotild-ligeti osztályokban aránylag békés körülmények között taníthattak. Ezt a lehetőséget használta ki kongregációnk - más szerzetesrendekhez, egyházközségekhez hasonlóan – az üldözöttek, zsidók életének megmentésére a vészkorszakban. Erre így emlékezett vissza Hevesi Erzsébet, Adora nővér: Amikor Erika nővér megnyitotta ezt a házat, felkért engem, hogy itt a gondnoki szerepet elvállaljam. Tanítás után minden nap kimentünk Klotild-ligetre Ernesta nővérrel, aki sajnos már nem él. Ausztriából volt nálunk. Vittünk a gyerekek részére élelmet, minden szükségest mi szereztünk be. Erika nővér segíteni akart azokon a kis gyerekeken, akiknek otthon az élelmezésben hiánya volt, vagy a szülők egy része katona volt vagy börtönben volt. Nemcsak a nyári hónapokban, hanem ősszel és tavasszal is ott laktak nálunk. Tanárok jöttek és tanították őket. 1944. március 19-én megtörtént hazánk német megszállása. Tanult nálunk egy pár zsidószármazású gyerek, akiket mi meg akartunk menteni. Így esténként a fiatalabb tanárok egy-egy gyereket kísértek ki Budapestről magukkal a Nyugati pályaudvaron keresztül a rendőrök mellett elhaladva, úgyhogy mindenféle érdekes sapkát föladtunk a lányok fejére, hogy eltakarjuk a göndör hajukat, nehogy fölismerjék a származásukat. De ezek nem csak margitos gyerekek voltak! Ugyanis a margitos zsidó származású szülők megkértek bennünket, hogy rokonaik gyerekét is mentsük meg. Legalább 18-20 teljes idegen zsidó származású kis növendék volt nálunk, hetekig is; ameddig a veszély el nem múlt, vagy a szülők nem tudták őket biztonságba helyezni. A Perlesz harisnyagyárosnak a lánya, Flamm Marika – aki most Ausztráliában él – is közöttük volt. Nemcsak a növendékek éltek ott, hanem felnőttek is. Erika nővér el sem mondta azt, hogy ezek kik. Hol itt, hol ott egy kis szobában egy házaspárt helyeztünk el, vagy egy félénk leánykát. Igazán ezt Istenszeretetből tettük.

Amikor bejöttek az oroszok a fél Klotild-liget a mi otthonunkban lelt menedékre: Az asszonyok nagyon féltek, mert az oroszok éjjel megtámadták őket. Nagyon soknak a férje katona volt; éjjel sikongattak. Ekkor Erika anyáék megnyitották az egész házat: ötvenhatvanan lehettek. Itt élték át e nehéz napokat. Erika anyának olyan nagy szíve volt és mindenkivel jót tett…” Pécs elestének hírére azonban a szerzetesnővéreknek haza kellett küldeniük Budapestről a távolabb lakókat. Ezután körlevelekben, tanórákra lebontva juttatták el a tananyagot a diákoknak, akik hó végén osztályfőnökeiknek küldött levelekben számoltak be haladásukról. Decembertől a főváros körülzárásával ez is megszűnt. A fővárosban december 22-ig, a belövések szaporodása ellenére a tanulók, még mindig bejártak tanáraikhoz. Aztán váratlanul bekövetkezett a főváros ostroma. A szilveszteri bombázásban az épület nagyon megrongálódott: a színházpadlás beszakadt, közfalak repültek ki, a főfalból is kiszakadt egy rész, a legnagyobb kár a nővérek lakását érte; a harmadik emeleti nagy terem teljesen eltűnt, a lakószobák két sora elpusztult. A háború befejezése után óriási erőfeszítéssel sikerült tető alá hozni az épületet, az ablakokat, ajtókat kijavítani. A könyvtári állomány 20%-a, a szertári állomány nagy része eltűnt.

Nehezen indult meg az 1945-46-os tanév. A Katolikus Tanügyi Főigazgatóságot valósággal megrohamozták a szülők. „Mindenki katolikus iskolába akarja beíratni gyermekét.

Nyugodtak akarnak lenni afelől, hogy gyermekeik jó nevelést kapnak. A tandíj nagysága nem számít. A Margit Intézetben… egy egyszerű rendőr mind a nyolc évre ki akarta fizetni leánya tandíját, csak hogy felvegyék a gimnáziumba. 1946. május 30-án a margitos szülők részt vettek az egyházi iskolák védelmére alakuló kalocsai Szülők Szövetsége nagygyűlésén, s júniusra az egész országban megalakult a Szülők Szövetsége.

A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 75.000/1946. sz. rendelete alapján a 4 osztályos elemi és a 8 osztályos gimnáziumi képzés megszűnt. Életre hívták a 8 osztályos általános iskolát és a 4 osztályos gimnáziumot. Ennek értelmében, a Margit Intézetben az 1945-46-os tanévben 12 általános iskolai osztály mellett 9 gimnáziumi és 4 líceumi osztály indulhatott. A megrongálódott épületen átsüvített a hideg őszi szél. A tanulók összebújva, kabátban ültek a hideg termekben. Novembertől márciusig a téli munkarend szerint tanítottak, azaz minden osztály másodnaponként járt be az iskolába tanulni.

Az 1945-46-os tanévben az 1300 tanulóból csak 40-nek jutott ingyen ebéd a dán akciónak köszönhetően. Hála a Redda Barnen svéd gyermekmentő akciónak, az 1946-47-es tanévben 4 hónapon át 900 tanuló kapott tápláló ebédet.

A leánygimnázium Szent Margit-köre eucharisztikus, missziós, szociális, sajtó, és kulturális szakosztálya élénk tevékenységbe fogott. A Ráskai Lea Önképzőkörben modern költőkről, a népi írókról (Ady, Babits, Móricz, Tamási, Illyés, Kodolányi stb.) vitáztak, tanulmányokat olvastak fel, verseiket mutatták be.

Az 1947-es évtől élesedett a kommunista párt küzdelme a kisgazdapárt és az egyház ellen. 1947. március 11-én elfogadták a kötelező iskolai hitoktatás megszüntetését. Ilyen körülmények között került sor a Margit Intézet fennállása negyedszázados jubileumának megünneplésére 1947. május 18-án. A mintegy 5000 fős közönség – közöttük 1300 margitos növendék – áhítatos csendben hallgatta a máris sok üldöztetést szenvedett bíboros hercegprímás, esztergomi érsek Mindszenty József méltató szavait: „ Az ezeréves magyar katolikus pedagógiának 25 éves kis rügyecskéje ez az intézet… A Veszprémből kiinduló és Sopronból Budapesten keresztül a csepeli munkás-leánygimnáziumig elnyúló új hajtásokat ugyanaz a szellem táplálja; az alázatos királyleány önfeláldozó Isten- és emberszeretete.” 1948-ban az országos tiltakozás ellenére az országgyűlés június 16-án megszavazta az egyházi iskolák államosítását. Csak a Demokrata Néppárt és a Keresztény Női Tábor képviselői szavaztak ellene. Slachta Margit képviselő 2449 tiltakozást tett le a parlamenti ülés elnökének asztalára. A XXXIII. törvényt Tildy Zoltán református lelkész – köztársasági elnök még azon a napon kihirdette. Ezzel 1948-ban megszűnt a Margit Intézet.