weareteachers.com

A krónikus hiányzás komoly probléma:
Tanárok mondják el tapasztalataikat
(fordítás - Margitos kiegészítésekkel)

"Csak az tud tanulni, aki meg is jelenik a tanításon"

 

I) Bevezető

Iskolák kihívásai: forráshiány, tanárhiány, tantervi korlátozások biztonsági aggályok. Mind nehezebbé teszik a diákok oktatását, mint valaha.
De megjelent a legújabb kihívás: a Tartós hiányzás.
Az utóbbi években drámaian megugrott azoknak a tanulóknak a száma, akik rendszeresen hiányoznak, és senki sem tudja igazán, hogyan kellene kezelni a helyzetet. szmg hozzátétel: Így van ez az USA-ban, így van ez Magyarországon is. Talán Észak-Korea kivétel...

Megkérdeztünk közel 300 pedagógust (USA), hogy osszák meg tapasztalataikat a tartós hiányzással kapcsolatban. Megdöbbentő módon 75%-uk állította, hogy a krónikus hiányzás komoly gondot jelent az iskolájukban vagy a körzetükben. Sorra érkeztek a történetek a diákokról, akik kihagynak napokat, majd egyre jobban lemaradnak, 
szmg hozzátétel: majd kimaradnak - vagy gyöngébb iskolába mennek..

Íme, amit megtudtunk.

 

II) Mi a tartós hiányzás (chronic absenteeism) definíciója?

„A tartós hiányzás definíciója: ha egy tanuló a tanév napjainak legalább 10%-át hiányzik.” 
Egy 180 napos tanév esetén ez 18 napot jelent, vagyis havonta nagyjából két napot. Ide sorolhatók azok a diákok is, akik rendszeresen, jelentős mértékben késnek, így az iskolai nap jelentős részét kihagyják. 

szmg hozzátétel: 18 nap kb 108 tanóra.

A legtöbb tartósan hiányzó diák azonban ennél jóval többet hiányzik: sok esetben heti két-három napot is. Ilyenkor a lemaradás olyan mértékű, hogy szinte behozhatatlan.

1) Hány tanulót érint a tartós hiányzás? 

Amerikai adatok: A hiányzások aránya régiónként és államonként nagyon eltérő. Alaszka és Washington D.C. iskoláiban akár 45%-os is lehet a tartós hiányzás aránya. Olyan államokban, mint New Jersey vagy Virginia, ez kb. 16% körül mozog. Országos átlagban elmondható, hogy minden harmadik diák rendszeresen hiányzik az órákról.

szmg hozzátétel: Magyarországon a helyzet hasonló. Sajnos a jobb középiskolákban is a tanulók átlaghiányzása megközelíti a 100 órát egy tanévben. Vagyis a probléma nem epidémia (járvány), hamem már pandémia (világjárvány).

2) Mi a helyzet az iskolakerüléssel és a „truancy officer”-ökkel? (iskolakerülési felügyelők)

Sokan tévesen azt gondolják, hogy a „truancy officer”-ök (iskolakerülési felügyelők) az utcákat járják, hogy aznap lógó diákokat összeszedjék. Fontos különbséget tenni: A truancy (iskolakerülés) kifejezés csak az igazolatlan hiányzásokat jelenti.

(szmg hozzátétel: Magyarországon kifejezetten ilyen foglakozás nincs - de a rendőr igazoltathat csellengő gyereket.)

A tartós hiányzás ezzel szemben minden hiányzást (igazolt és igazolatlan) magában foglal. Tehát ha a szülő minden alkalommal bejelenti, hogy gyermeke beteg, vagy előre szól, hogy többhetes családi nyaralás miatt hiányzik, az a hiányzás nem számít iskolakerülésnek, de beleszámít a tartós hiányzásba.
Minden államnak megvannak a maga iskolakerülési törvényei. Ezek általában azt írják elő, hogy meghatározott időszakon belül bizonyos számú igazolatlan hiányzás után kapcsolódhat be a jogi eljárás. Ez a gyakorlatban sok adminisztrációt és dokumentálást igényel a pedagógusok és az iskola részéről. Sok tanár azonban úgy látja, hogy a jogi eszközök alkalmazása kevéssé hatékony.

Egy Kansas-i tanár története: „Volt egy tanítványom, aki 7. osztályban 110 napot hiányzott, mégis továbbjutott hozzám a 8. osztályba. Már 6. és 8. osztályban is jelentették az iskolakerülési felügyelőnek. A húga akkor volt 6.-os, amikor ő 8.-os, de nála is ugyanaz volt a probléma. Egyikük sem tudott olvasni vagy írni. A lány a 8. osztályban is 112 napot hiányzott, és mégis átengedték a 9.-be.”

szmg hozzátétel: Hazánkban 250 óra igazolt hiányzás felett a diák osztályozóvizsgára utasítható. Az igazolatlan hiányzásokat még szigorúbban kezeli a törvény. Kizárás, szülői felügyelet megvonása, családi pótlék ügye, stb.

 

3) Milyen hatással volt a COVID-19 a tartós hiányzásokra?

2020 márciusában a COVID-19 miatt az iskolák kénytelenek voltak bezárni, és a diákokat online oktatásra hazaküldeni a tanév hátralévő részére. A járvány bizonytalanságai a 2021–2022-es tanévet tették minden idők legrosszabb évévé a tartós hiányzások szempontjából: az arány majdnem megduplázódott, 15%-ról 28%-ra emelkedett. Ez önmagában talán nem meglepő. Ami igazán aggasztó, hogy a 2022–23-as tanévben a tartós hiányzások aránya jóval magasabb maradt, mint a járvány előtti szinten, és ez a trend 2024-ben is folytatódott.

„A COVID óta sokkal több diákot látok, aki rá tudja beszélni a szüleit, hogy hagyják otthon, vagy egyszerűen megtagadja, hogy eljöjjön” – mondja egy több mint 30 éve tanító virginiai pedagógus. „A szülők túl könnyen engednek, majd jelzik az iskolának, hogy a gyerek egyszerűen nem akart menni, és nem tudtak mit tenni.”

Ez nem csupán anekdotikus tapasztalat – a számok is ezt mutatják. Az American Enterprise Institute kutatása szerint a tartós hiányzások száma most 75%-kal magasabb, mint a COVID előtt volt.

szmg hozzátétel: Hasonló a helyzet hazánkban is. Egy iskola sem dicsekszik ilyen statisztikával, pedig a mi iskolánkban is hasonló a változás a tartós hiányzásokat tekintve. Az egy főre jutó tanóra-hiányzás átlag pedig 2016-tól 2025-ig 30%-kal nőtt, pedig a diákok, családok rendezettsége, elkötelezettsége, "minősége-színvonala" nagyon erősen javult ebben az elmúlt tíz évben.

III) Hogyan hat a tartós hiányzás a diákokra?

Az órák rendszeres kihagyása óriási hatással van a tanulókra – és az elégtelen jegyek csupán a jéghegy csúcsa. Íme, közelebbről a következmények:

1) Gyengülő tanulmányi teljesítmény

Sok pedagógus számára nem is az elégtelen osztályzat a legnagyobb gond, hanem a tudás és készségek felhalmozásának elmaradása.
„A legtöbb krónikus hiányzó diákom annyira lemarad, hogy egyszerűen képtelen behozni, még egyéni segítséggel sem” – mondja Alicia H., egy középiskolai gyógypedagógus.
Kate P., egy alsós (K–2) olvasástanár így fogalmaz: „Ezek a gyerekek egyre jobban lemaradnak tanulmányilag. Kikerülnek a rutinból, és nagyon nehezen tudnak visszailleszkedni a tanórai munkába.”

Idézet egy tanártól: „Volt egy tanítványom, aki a tavalyi év 34%-át hiányzással töltötte, és a napok 35%-án késett is, általában másfél órával a kezdés után érkezett” – meséli egy illinoisi általános iskolai tanár. „A gyerek szinte sosem beteg – egyszerűen nem akar iskolába jönni, és az anyja hagyja, hogy otthon maradjon. Az olvasási szintje két évfolyammal, a matematikai tudása pedig három évfolyammal van lejjebb a társainál.”

szmg hozzátétel: Sajnos a gyengülő tanulmányi eredmény "önmagát gerjesztő" folyamattá válik, hiszen a hiányzó diák egyre kevésbé érti az anyagot, egyre jobban lemarad, egy lehúzó spirálba kerül, amiből nagyon nehéz kijönni - a tapasztalatok azt mutatják, hogy a legtöbbször nem is sikerül. 

2) Megnő az évismétlés kockázata

Nem meglepő, hogy a tanulmányi lemaradás miatt a diákok sokkal nagyobb eséllyel buknak meg, és kell évet ismételniük. Egy tanár például arról számolt be, hogy egy négygyermekes családban mindegyik gyermek krónikus hiányzó volt – közülük kettőt legalább egyszer vissza kellett sorolni egy alacsonyabb évfolyamba.

 szmg hozzátétel: A bukott gyerekeknek a fele gyakorlatilag a krónikus hiányzókból tevődik össze.. 

3) Nagyobb eséllyel kimarad vagy nem tud érettségizni

Amikor a tanulók egyre jobban lemaradnak, az iskola olyan teherré válik, hogy egyszerűen feladják. Ezek a gyerekek nagy valószínűséggel kimaradnak a középiskolából, mielőtt befejeznék; azok a tanulók, akik csak egyetlen évben krónikusan hiányoztak, hétszer nagyobb eséllyel hagyják abba az iskolát érettségi előtt.
Még ha egy diák képes is lépést tartani a tanulmányaival, az iskolai jelenléti szabályzatok miatt előfordulhat, hogy akkor sem jogosult az érettségire. „Volt egy tanítványom, aki a félév elején két napot jött, a félév végén pedig négyet, és szerette volna mind a féléves munkát bepótolni azon a négy napon” – mesélte egy New York-i tanár. „Lehetetlen volt behoznia mindent. Végzős volt, és rengeteg élményből kimaradt, mert hiányzott. Aztán sírva jött hozzám, hogy talán nem fog tudni leérettségizni.”

4) Szociális-érzelmi problémák növekedése

Az iskolából való hiányzás nemcsak tanulmányi lemaradást okoz, hanem komoly hatással lehet a szociális és érzelmi fejlődésre is. Ugyanaz a New York-i tanár mondta: „Ha hiányoznak, kimaradnak a közösségi élményekből, a beszélgetésekből, az osztályban zajló interakciókból, amit nem lehet teljesen bepótolni. Nem tanulják meg a kitartást, és azt sem, hogyan fejezzenek be dolgokat akkor is, ha éppen nincs kedvük hozzá. Ugyanezt viszik át a munkahelyükre, és nem értik, miért dühös rájuk a munkáltató, miért bocsátja el őket.”

Egy virginiai hetedik osztályos tanár, Crystal J. így számolt be: „Volt egy tanulónk, aki krónikusan hiányzott. Szerencsére elég okos volt ahhoz, hogy lépést tartson a tanulmányaival és a jegyeivel. A hátránya viszont az volt, hogy gyenge szociális készségei és erős szorongása alakult ki. Ha rendszeresen járt volna iskolába, sokkal magabiztosabb lett volna a társai és a tanárai között. Ez pedig segített volna a szorongásán és a szociális fejlődésében.”

szmg hozzátétel: A krónikusan hiányzó diákok egy idő után már nem hiányoznak a többiek számára... Sőt, le is nézik őket, mert ők, a társak tudják a legjobban a hiányzások valódi okát.

5) Eltávolodás az iskolától

A hosszabb távollétek miatt a tanulók nehezebben tudnak kapcsolódni társaikhoz és tanáraikhoz. Ennek következtében elveszítik az érdeklődésüket az iskola iránt, ami újabb hiányzásokhoz vezet.

szmg hozzátétel: Áthelyeződik a súlypont az iskoláról arra, amit otthon - vagy ki tudja hol - csinál És az - mégha csalókán is - de színesebbnek, izgalmasabbnak mutatkozik. Ráadásul minden egyes ilyen nap után nő annak a kurdarcélménynek az esélye, amellyel akkor szembesül, amikor visszamegy az iskolába. Önmagát gerjesztő folyamat ez.

6) Nehézségek a sajátos nevelési igényből fakadó támogatások igénybevételében

A mai iskolákban sok helyen jól kiépített sajátos nevelési igényű (SNI) programok működnek, amelyek különféle fizikai vagy tanulási eltérésekkel élő tanulók számára biztosítanak segítséget, alkalmazkodást és fejlesztést. Ahhoz azonban, hogy a gyerekeket ezekre a programokra felmérjék, rendszeresen kell iskolába járniuk. Enélkül nehéz eldönteni, hogy a problémáik valóban SNI-ből fakadnak, vagy egyszerűen csak a sok tanóráról való hiányzás következményei. Több tanár is megosztott olyan történetet, ahol a tanulónak égető szüksége lett volna SNI-támogatásra, de krónikus hiányzás miatt nem felelt meg a jogosultsági feltételeknek.

szmg hozzátétel: nálunk az SNI-sek hiányzása gyakorlatilag azonnal iskolaelhagyáshoz, évismétléshez vezet.

 

7) Hosszú távú következmények

A krónikus hiányzás az egyik legfontosabb előrejelzője az iskolai lemorzsolódásnak, amely összefüggésben áll a gyengébb munkaerőpiaci kilátásokkal, az egészségi állapot romlásával és a büntető igazságszolgáltatási rendszerben való gyakoribb érintettséggel. A krónikusan hiányzó tanulók nagyobb eséllyel szembesülnek ezekkel a kedvezőtlen következményekkel. Más szóval: a rendszeres hiányzás hatásai jóval az iskolás évek után is végigkísérhetik őket.

IV) Mi okozza a krónikus hiányzást?

(A kutatásban a tanárok (USA) véleményeit ábrázoló grafikon mutatta a leggyakoribb okokat.)

Közel 300 pedagógus megkérdezése alapján kiderült, hogy a szülők és a családi háttér döntő hatással van arra, hogy egy diák rendszeresen hiányzik-e. A válaszadók majdnem 60%-a szerint a bonyolult családi élet és a szülői részvétel hiánya a legfőbb ok.

Mások a diákok érdektelenségét, egészségügyi problémákat (elsősorban lelki eredetűeket) és a közlekedési nehézségeket nevezték meg. Sok, főleg jobb módú körzetekben dolgozó tanár panaszkodott arra, hogy a szülők rendszeresen kiveszik gyerekeiket az iskolából utazások vagy családi nyaralások miatt. A pedagógusok attól tartanak, hogy a következmények hiánya és az az általános érzés, hogy az iskola nem olyan fontos, tovább erősíti a problémát.

szmg hozzátétel: Az USA-ban 100 M ember erősen úgy gondolkodik, mint a magyar középosztály... Jobban állnak-állunk mint tőlünk kevésbé nyugatra...

1) Az iskolai jelenlét záloga a szülő 

A tapasztalat azt mutatja, hogy a tartós hiányzások elsődleges oka a szülői felelősségvállalás hiánya. A gyermek akkor tud rendszeresen iskolába járni, ha otthon következetes támogatást kap. Ezért kiemelten fontos, hogy a szülő és az iskola ebben is valódi partner legyen.

A megkérdezett tanárok több mint egyharmada kifejezetten a szülőknél látta a problémák gyökerét. Ismétlődő történeteket meséltek olyan szülőkről, akik nem akarják vagy nem tudják biztosítani, hogy a gyerekük iskolába menjen.

„Azoknak a tanulóknak, akik krónikusan hiányoznak, általában nincs olyan szülőjük, aki aktívan részt venne az oktatásukban” – jegyezte meg egy új-mexikói másodikos tanár. „Ők azok a szülők, akiket alig lehet elérni, és soha nem jelennek meg sem az iskolai rendezvényeken, sem a szülői értekezleteken.”

Egyes szülők egyszerűen nem hajlandók (vagy nem képesek) rávenni gyerekeiket az együttműködésre. Egy indianai tanár szerint: „A felsőbb évfolyamos tanulók gyakran vitatkoznak a szüleikkel az iskolába járásról, és úgy érzem, sok szülő inkább beteget jelent nekik, mint hogy harcoljon velük, hogy bemenjenek.”

szmg hozzátétel: ehhez nincs mit hozzátenni. Sajnos így van. Inkább csak megismételjük itt az utolsó idézetet: „A felsőbb évfolyamos tanulók gyakran vitatkoznak a szüleikkel az iskolába járásról, és úgy érzem, sok szülő inkább beteget jelent nekik, mint hogy harcoljon velük, hogy bemenjenek.”

2) Családi problémák

Sok esetben a krónikusan hiányzó tanulóknak maguknak kell reggel felkelniük és elindulniuk az iskolába. Ez gyakran azért van, mert a szülők már munkába mentek, de előfordul, hogy egyszerűen nem kelnek fel. „Volt egy nagyon okos tanítványom, aki több mint 40-szer késett, mert az édesanyja nem kelt fel időben. Olyan sok mindenről lemaradt emiatt, és reggel mindig kapkodva érkezett. Csak pazarolta a tehetségét” – mesélte egy alabamai elsős tanító.

Más családok azért tartják otthon gyermekeiket, hogy kisebb testvéreikre vigyázzanak, vagy mert a család anyagi gondokkal küzd, és a nagyobb gyerekeknek dolgozniuk kell iskola helyett. Van, aki hajléktalanszállón vagy az utcán él.

A szülők mentális vagy fizikai betegségei is kaotikussá teszik az otthoni életet. Ilyenkor az iskola háttérbe szorul, a családnak pusztán a túlélésre kell koncentrálnia.

szmg hozzátétel: Gyakran előfordul, hogy a szülői igazolás inkább a szeretet és a jó kapcsolat megőrzésének eszköze, különösen családi nehézségek idején – ám valójában ezzel a gyermeknek ártanak, hiszen a hiányzás hosszú távon csak hátráltatja őt.”. 

3) A diák érdektelensége

Egy pedagógus így fogalmazott: „A szülői támogatás hiánya és a tanulói apátia azok az akadályok, amelyek megnehezítik a krónikus hiányzás javítását.”

Néhány gyerek számára az oktatás és az érettségi gondolata önmagában nem elég motiváló ahhoz, hogy iskolába járjon. Egyesek úgy érzik, a kötelező tantárgyak nem készítik fel őket a „való életre”, vagy egyszerűen nem számítanak. „A bevonódás óriási motiváció” – magyarázta egy kansasi olvasástanár és könyvtáros. „Arra ösztönözzük a diákokat, hogy vegyenek részt szakkörökben, sportban, klubokban. Sok tanulóm mondja, hogy a zenei órák miatt érdemes volt bejönni az iskolába, vagy hogy a sport miatt teljesítették a feladataikat.”

szmg hozzátétel: Nehéz megmondani, a tyúk, vagy a tojás volt előbb... Vagyis a hiányzás okozza a motiváció csökkenését, vagy a motiváció csökkenése a hiányzást. De egy biztos: aki jelen van, mégha szülői eréllyel is, az valamilyen szinten motiválttá válik.

 

4) Mentális és fizikai problémák

Az egészségügyi gondok, különösen a mentális betegségek, szintén fontos okai a krónikus hiányzásnak.

Egy iowai tanár ezt osztotta meg: „Volt egy tanítványom, akinek olyan erős szorongása volt, hogy minden nap egyetlen célja az volt, hogy hazajusson. Harmadikosként minden reggel sírt, és azt ismételgette, hogy fáj a hasa. Úgy érzem, tényleg annyira felhúzta magát, hogy valóban megfájdult a hasa. De hozzá volt szokva, hogy engednek neki, és az anyukája bűntudatot érzett, így gyakran beadta a derekát, és otthon maradhatott.”

Az iskoláskorú gyermekek közel 14%-ánál diagnosztizálnak szorongásos vagy depressziós zavarokat, és ez a szám évről évre nő. Ha nem lépünk, ez egyre nagyobb arányban fog krónikus hiányzáshoz vezetni.

szmg hozzátétel:  F. Várkonyi Zsuzsa írja a "Már 100× megmondtam" könyvében, hogy a gyerekek gyakran indítanak „játszmát” – például a ’fáj a hasam’ típust –, amellyel elérik, hogy otthon maradhassanak. Ha a szülő rendre enged ennek, azzal akaratlanul is megerősíti a hiányzást, és hosszú távon éppen gyermeke fejlődésének árt.

Sajnos nagyon erősen megnőtt az anorexiás, falcoló, depressziós stb. diákok száma a kovid óta. Gyakorlatilag kb. megháromszorozódott a pszichológusi segítségre szorulók száma. 

5) Közlekedési nehézségek

A diákok egy kisebb, de jelentős része nap mint nap közlekedési problémákkal küzd. Előfordul, hogy elalszanak, és lekésik a buszt, máskor pedig egyszerűen túl messze laknak az iskolától vagy a tömegközlekedéstől. Ők a szüleikre vannak utalva, hogy elvigyék őket, de a szülők ezt nem mindig tudják megoldani.

„Volt egy negyedikes tanítványom, aki hetente körülbelül két napot hiányzott (néha többet), mert a család egy órányira lakott az iskolától” – mesélte egy kaliforniai általános iskolai tanár. „Az anyukája a helyi kórházban dolgozott, és ezért íratta be hozzánk (az iskola ráadásul jó hírű volt). De amikor nem dolgozott, egyszerűen nem vitték be a gyereket, így ő hiányzott.”

szmg hozzátétel:  A Szent Margit Gimnáziumban a diákok oda-vissza újta kb. 85 percet igényel összesen. Ez magas szám. Ugyanakkor a lábunkkal szavazunk - a jó iskoláért utazunk. Az utazás idejét az iskolaválasztáskor már minden család ismeri - tehát ennek tudatában dönt...

6) Utazás-Nyaralás ősszel, télen, tavasszal...

„Harmadikosokat tanítottam, és volt egy tanulóm, akinek a szülei állandóan kivették az iskolából 'nyaralások' miatt” – meséli Lori M., egy michigani tanár. „A tanuló egyszerre 2–3 hétre is hiányzott. Nem volt mód arra, hogy ennyi időre előre adjak neki feladatokat, ezért azt kértem tőle, hogy minden nap írjon naplót. Ez rendben is volt, de az, hogy kimaradt a napi beszélgetésekből és a közös órák interakcióiból, komolyan ártott a fejlődésének, ahogy a mérések is kimutatták.”

A nyaralásoknak nem kell gyakoriaknak lenniük ahhoz, hogy problémát okozzanak – mutat rá egy kaliforniai tanár története: „Gyakran gondolok egy elsős kislányra, aki tavaly egy teljes hónapot hiányzott, mert a családját látogatta meg Kínában. Amikor visszajött, nagyon érzelmes volt, sokat veszekedett a társaival, mert nehezen illeszkedett vissza az iskolai kultúrába és elvárások közé. Tanulmányi szinten is küszködött, holott korábban az egyik legjobb tanuló volt… az az egy hónap hiányzás egész évre kihatott a teljesítményére.”

szmg hozzátétel:  Az iskola megérti, hogy sokszor nagyobb családdal olcsóbb megszervezni egy vénasszonyok nyarára iőzített nyaralást, azonban azt tapasztaljuk, hogy korántsem ez a típus "viszi a pálmát" az ilyen "nyaralások" esetében, sokkal inkább az, hogy anyagilag belefér a nyári nyaralás is, és az őszi-téli-tavaszi is, így aztán a gyerek sok ilyenen részt vesz - kimaradva-lemaradva a tanulásból.

7) A következmények hiánya

Sokan gondolják úgy, hogy már önmagában az oktatás hiánya is elég súlyos következmény, de a tanulók és sok szülő sem így látja. Egy massachusettsi tanár számolt be: „Van egy tanulónk, aki minden évben több mint 100 napot hiányzik. Mégis tovább engedik. Az 5. osztályban 1. osztályos szinten teljesít. A család már bíróságon is járt, de semmi eredménye nem lett.”

szmg hozzátétel:  Sőt, a következmény távolinak tűnik, olyannyira, hogy nincs hatása a jelenre. Pedig van...

+1  Kakukktojás-ok: szmg hozzátétel:   A tanulás és a sport nem kiegyensúlyozott kapcsolata

Kényes terület – hiszen a sportolásra szükség van. Akár versenysportra is.

Azonban gyakran szembesülünk azzal, hogy a szülőknek döntenie kell. Nem a sport v. a tanulás mellett kizárólagosan, sokkal inkább a sport időarányáank csökköntése mellett. Heti két-három egy-két órás edzés inkább kötelező, mintsem hogy elhagyandó. Azonban ha nem sportkarriert képzel el a szülő a gyermekének, úgy néha a heti 5-7, akár többórás edzést – versenyt csökkenteni kell, amennyiben az a tanulás rovására megy.

Megnehezíti a döntést szülőnek is, gyermeknek is az, hogy a gyermek gyakran több sikerélményt él át a sportban, mint a tanulásban.

Azonban a szülőnek kell tudnia hosszútávon gondolkodni, és látnia fiát-lányát 30-40 éves korában.

Sajnos az iskolánkból kevésbé nehéz iskolába távozóknál 30-40%-ban a sport, a versenyzés a mérleg nyelve.

Ugyanakkor vannak "jótanuló - jósportoló" diákjaink is. Akik mindkettőben jól teljesítenek. A rövidtávú sikerekben is, a sportban; de a hosszú távra, egy életre szóló sikerekben is, a tanulásban.

V) Hogyan csökkenthetik az iskolák a krónikus hiányzást?

(A megkérdezett pedagógusok kevesebb mint fele – 48% – dolgozott olyan iskolában vagy körzetben, ahol voltak külön programok a krónikus hiányzások kezelésére. Sok program csupán a mulasztási törvények betartatására épül, de vannak hatékonyabb, kreatívabb megoldások is. Íme a legjobban működő ötletek valódi sikertörténetekkel.)

1) Fogjuk meg időben és azonosítsuk az okokat

A krónikus hiányzás nem mindig tudatos döntés. Előfordul, hogy a körülmények a családon kívül állnak, és segítségre van szükségük. Lehet, hogy a szülők úgy érzik, nem tudják irányítani gyermeküket, vagy nincs kihez fordulniuk. Kiderülhet, hogy egészségügyi gondok, közlekedési problémák vagy más szolgáltatások hiánya áll a háttérben. Fontos, hogy minden krónikusan hiányzó tanulót egyénileg megismerjünk.
• Sikertörténet (Connecticut): Egy logopédus elmesélte, hogy egy tanulónál kiderült: reggel kikapcsolta anyja telefonján az ébresztőt, ezért rendszeresen lekéste a buszt. Az iskola az anyával és a busztársasággal együttműködve közelebb hozta a buszmegállót, így a gyerek jelenléte jelentősen javult.

2) Erősítsük a kapcsolatot a családokkal és a közösséggel

A tanárok újra és újra hangsúlyozták: a szülőkkel való kapcsolat kulcsfontosságú. Lehet ez támogatás, a tanulás fontosságának elmagyarázása vagy alternatív oktatási lehetőségek keresése – a nyílt kommunikáció elengedhetetlen.
• Sikertörténet (USA, 6. osztály): Egy tanuló szorongása miatt nem akart felkelni reggel, az anyja pedig inkább otthon hagyta. Az iskola folyamatos kapcsolatban maradt velük, bevonták a belső tanácsadó szolgálatot, és közösen kezelési módot találtak. A diáknak biztonságos helyet biztosítottak az iskolában, ahol megnyugodhatott. Ma már szinte minden nap jelen van.

3) Az akadályok elhárítása

Mi akadályozza a gyereket, hogy iskolába menjen? Fél a zaklatástól? Magányos? Nincs tiszta ruhája? Lekési a buszt és nincs más módja eljutni? Az akadályok azonosítása és testreszabott megoldások keresése segíthet.
• Sikertörténet (Ohio): Egy pályázat révén szociális munkás segítette a veszélyeztetett tanulókat. Ha kellett, elment értük otthonukba, segített a családoknak, így javult a részvétel.

4) Tegyük az iskolát vonzó hellyé

Az iskola aktívan szívesen fogadja a gyerekeket és megteremti a közösségérzetet? A tanulók akkor járnak szívesebben, ha érzik, hogy várják őket, közösséghez tartoznak, és hiányoznak, ha nem jelennek meg. Biztonságos, barátságos, élvezetes környezetet kell kialakítani.

• Sikertörténet (Julia Riggs, középiskolai tanár): „Volt egy tanítványom, aki tavaly krónikusan hiányzott, és az iskolán kívüli programok sem igazán érdekelték. Most ismét az én kilencedikes algebrakurzusomon van, és a zenekarunkban is játszik. A mi zenekarunk nagyon magas színvonalú, és a karmesterünk egyáltalán nem tolerálja a krónikus hiányzást. A zenekar más államokba is utazik fellépni – jövő nyáron például Washington, D.C.-be mennek. Aki krónikusan hiányzik, az nem vehet részt az utazásokon. Ez a tanuló idén egyetlen órát sem hagy ki. Nem tudom, hogy azért, mert újra kell ismételnie a tantárgyat, vagy azért, mert ő a zenekar vezető cintányéros játékosa, és a többiek tőle várják a példát és a vezetést. Bármi is az ok, működik.”
• szmg hozzátétel:  Iskolánk, a Szent Margit Gimnázium vezetése számára kiemelten fontos, hogy a szakórák ne csupán szakmailag és didaktikailag legyenek kifogástalanok, hanem valóban élményt jelentsenek a diákok számára. Olyan órákat szeretnénk, amelyek miatt „érdemes bejönni” az iskolába; ahol a tanulók észre sem veszik, hogy repül az idő; ahonnan úgy lépnek ki, hogy „kár, hogy vége van”. A szakórák színvonalát a szakmai tudás és a pedagógiai felkészültség alapozza meg, de igazán hatékonnyá és emlékezetessé az teszi őket, ha érdekfeszítőek..

 

 

5) Biztosítsunk segítséget és jó kortárs környzetet.

Legyünk kreatívak a megoldások keresésében. Ha egy tanuló nagyon lemarad, segíteni és ösztönözni kell, hogy visszataláljon a megfelelő szintre.

A tanulók a nyár végén elsősorban nem a tanulás miatt vágynak újra iskolába jönni, hanem a kortársak, a barátok miatt. Ezt a kapcsolatrendszert - ha jó az iskola - egy akár nagyobb létszámú család sem tudja biztosítani. Ezt kell kihasználni az iksolának. Olyan közösséget alkotni, ami miatt érdemes újra-és-újra felkelni, és bejönni. Lehetőséget kell teremteni a magányos vagy elszigetelt tanulóknak arra, hogy barátokat találjanak kortársaik között – mert a barátok napi jelenléte erős motiváció lehet az iskolába járásra. 

• Sikertörténet (Michigan): „Volt egy tanuló, aki krónikusan hiányzott, gyorsan lemaradt a tanulmányaiban, és nem voltak barátai. Bevezettük egy kortárs-kapcsolati programba, ahol gyorsan talált barátokat. Ettől kezdve minden nap megjelent az iskolában, és rövid időn belül behozta a tanulmányi lemaradását is.” — Michigan Behavior Intervention, K-8

6) Adjunk ösztönzőket

Bár egyesek szerint a gyerekek „megvesztegetése” nem helyes, a jutalmazási programok nagyon hatékonyak lehetnek. Ha egy iskolában magas a hiányzások aránya, olyan program, amely nap mint nap pontos iskolába járásért jutalmaz, segíthet a helyzet javításában.

• Sikertörténet (Michigan): „Van egy Strive for Five programunk, ahol a gyerekeket arra bátorítjuk, hogy öt egymást követő napon jöjjenek iskolába. Ha egy tanuló a negyedévben az idő 95%-ában jelen van, akkor részt vehet egy külön kiránduláson. Azóta jóval több diák jár be rendszeresen.” — Michigan Behavior Intervention, K–8

7) Szánjunk több erőforrást a problémára

A tanároknak így is rengeteg feladatuk van, ezért nem várható el, hogy ők viseljék a krónikus hiányzások kezelésének teljes terhét. Célszerű lehet külön pozíciót létrehozni, amely kifejezetten ezzel foglalkozik – például iskolai jelenléti felelőst vagy szociális munkást alkalmazni.

• Sikertörténet (Iowa): „Az iskolánkban van egy jelenléti felelős. Ő követi nyomon azokat a tanulókat, akik túl sok napot hiányoznak, vagy rendszeresen mintázat szerint hiányoznak. Felveszi a kapcsolatot a szülőkkel, hogy megtudja, hogyan tudjuk támogatni a gyerek rendszeres iskolába járását. Telefonál, sőt, ha kell, házhoz is megy. Segít megszervezni a buszos közlekedést, beszél a családokkal az éppen fennálló nehézségekről. Udvariasan emlékezteti őket arra is, hogy a törvény előírja a gyerekek iskolába járását – és végső esetben akár elfogatóparancs is kiadható. Ez a rendszer érezhetően javította a jelenlétet.” — Iowa, 3. osztályos tanár

8) Legyenek következmények

A felmérésünkben megszólaló tanárok közül sokan megjegyezték, hogy a krónikusan hiányzó tanulók esetében gyakran nincs valódi következménye a mulasztásoknak. A gyerekeket akkor is továbbléptetik egyik évfolyamról a másikra, ha a tudásuk messze elmarad a kívánatostól. A mulasztási bíróságok annyira túlterheltek, hogy a beutalások hatástalanok. Amikor azonban a diákoknak és a szüleiknek rendszeresen szembe kellett nézniük a következményekkel, sok pedagógus valódi javulásról számolt be.

• Sikertörténet (Texas): „Nálunk úgynevezett tribunális rendszert vezettek be. A tanulóknak és a szüleiknek bírósági meghallgatáson kell részt venniük. A mi iskolánkban a bíróságot egy nyugdíjas iskolaigazgató vezeti, más helyeken nyugdíjas bíró. Ezek a meghallgatások lehetőségeket és utakat kínálnak a diákoknak, hogy ne hiányozzanak, és sikeresek lehessenek. Ünneplik az eredményeiket, és ha nincs előrelépés, további lépéseket tesznek. Így elkerülhetik a gyerekek, hogy a mulasztási bíróságok elé kerüljenek. Ez sok tanulónknak valóban segített, hogy rendszeresen járjanak és sikeresek legyenek.” — Marian I., Texas, 9–12. évfolyam, angol irodalom és nyelvtanár.
• szmg hozzátétel:  Iskolánkban minden témazáró dolgozat pótlása kötelező, amelynek teljesítését a munkaközösség-vezetők rendszeresen ellenőrzik. A pedagógusok a többletfeladatért alkalmi bérkiegészítésben részesülnek. Hasonlóképpen, bár a tanulók buktatása nem cél, az elmúlt tanévben mindössze három eset fordult elő (két tantárgyból), az intézmény már tavasszal bevezette azt a gyakorlatot, hogy a tanári többletmunkát – amely a bukás következtében jelentkezik – anyagilag is elismeri. 

  

9) A jogi rendszer bevonása

Végső soron gyakran nincs más lehetőség, mint a jogi rendszer bevonása. Nem mindig működik, de bizonyos családoknál ez hoz változást.
• Sikertörténet (Texas): „Volt egy tanítványom három évvel ezelőtt, aki krónikusan hiányzott. Amikor mégis eljött, gyakran 1–2 órát késett, és sokszor az iskolában aludt. Az édesanyja nem szabályozta a lefekvését, maga is sokszor későn feküdt, és nem tartotta fontosnak az iskolát. Én felhívtam, és elmagyaráztam, mennyire fontos, hogy a gyerek időben iskolában legyen. A tanácsadó, az igazgató és még az iskolaorvos is hívta, de semmi sem segített. Végül bíróságra került az ügy, és az anya megijedt a pénzbírság összegétől, amit ki kellett volna fizetnie. Ezután elkezdte rendszeresen behozni a gyereket.” — Texas, 3. osztályos tanár

VI) Hogyan tovább?

„Tűzoltás jellegű megoldások nem segítenek. A gyökérokok kezelése elengedhetetlen.”
„Ez a legnagyobb és legnehezebb akadálya a tanulói sikernek, amit most látok” – aggódik Cathy G., egy indianai középiskolai angoltanár. Egy minnesotai tanár egyetért: „El kell kezdenünk feltenni a kérdéseket: mi történik, és miért. … Kudarcot vallunk a gyerekeinkkel szemben az osztályteremben.”

Eljött az ideje, hogy a krónikus hiányzást az oktatási viták középpontjába helyezzük, és ellássuk az iskolákat a szükséges erőforrásokkal a probléma kezeléséhez. A krónikus hiányzás csökkentése az iskolák, a családok és a közösségek összefogását igényli. Erőfeszítéseket, forrásokat és elkötelezett embereket követel. Nem tudjuk minden tanuló és minden család problémáját egy csapásra megoldani – de képesek vagyunk jobban csinálni a dolgokat, és az idő a cselekvésre most van.

A tanárok egyedül nem tudják megoldani a krónikus hiányzás problémáját.
Ha az iskola készen áll arra, hogy támogató, kutatáson alapuló stratégiákat alkalmazzon a kapcsolatok, a rutinok és a tanulók jóllétének javítására, érdemes megismerni a Conscious Discipline szakmai tanulási lehetőségeit.